A GlyphClock azért működik, mert a napja nagy része nem profitál a pontos időből; a hasznos időből profitál. Az óraidőt koordinációra tervezték (gyárak, vonatok, menetrendek), nem gondolkodásra. Amikor percre pontos pontosságot alkalmaz összpontosítást igénylő munkára, állandó megszakításokat, mesterséges nyomást és rosszabb eredményeket kap. A GlyphClock megszünteti ezt az eltérést azáltal, hogy a pontosságot struktúrával váltja fel.
Először is, az agyad nem percről percre működik. Az energiád ciklusokban emelkedik és csökken, nagyjából 90 percenként, Kleitman és későbbi tanulmányok szerint. Nem pontos, de elég következetes ahhoz, hogy megmutatkozzon abban, ahogyan az emberek természetesen dolgoznak. Még a magas teljesítményűek is, mint az Ericsson által tanulmányozott zenészek, alapértelmezetten fókuszált munkameneteket választanak szünetekkel nagyjából ezen a skálán. A GlyphClock nem kényszerít ritmust; igazodik egy már létezőhöz.
Másodszor, az órafigyelés aktívan árt a fókusznak. A flow attól függ, hogy elveszítjük az idő tudatosságát. Abban a pillanatban, amikor megnézi az órát, megosztja a figyelmét. Zakay kimutatta, hogy az idő figyelése önmagában kognitív feladat, amely verseng a munkájával. Ráadásul az óraidő nyomást teremt. Amabile kutatása azt mutatja, hogy az időnyomás csökkenti a kreativitást, még akkor is, amikor az emberek produktívnak érzik magukat. Tehát a legrosszabb kombinációt kapja: több sürgősség, rosszabb gondolkodás.
Harmadszor, a szimbólumokkal könnyebb gondolkodni, mint a számokkal. A „14:30” elvont és felejthető. Egy glifo a vizuális és a verbális memóriát egyaránt aktiválja (Paivio), és idővel jelentést vesz fel. Megszűnik időbélyeg lenni, és „mélyműnkává” vagy „megbeszélésekké” válik. Ez a váltás azért fontos, mert többé nem fordít időt; kontextust ismer fel.
Végül a megosztott szimbolikus idő megszünteti a koordinációs súrlódást. Mindenki ugyanazt a glifót látja ugyanabban a pillanatban, időzónától függetlenül. A csoportkoordináció kutatása azt mutatja, hogy a megosztott időkeretek csökkentik az overheadet és javítják az összehangolást. Ahelyett, hogy állandóan időt konvertálna, ugyanazon a referenciakeretben működik.
A GlyphClock nem próbál pontosabb lenni. Használhatóbb próbál lenni.
A GlyphClock abból fakad, ahogyan dolgozom. A modell azt tükrözi, ami tényleg helytáll a gyakorlatban: a kutatás inkább megerősíti, mintsem definiálja.
Ha a hátteret szeretné, összhangban van a következőkkel:
Nem ezek az ötlet forrásai. Csak ugyanabba az irányba mutatnak.
Vissza a GlyphClockhoz · Készítette a Bang Labs.